Bővebben
“Rehabilitálni kell magunkat, a szabadságról és a rehabilitációról szóló érzéseket. Képeket és mondatokat kell egy csokorba szedni. Megpróbálunk számunkra újszerű területen tapogatózni, hangosan és nyilvánosan gondolkodni. Előre megírt darab nincs, adva van egy téma, egy hozzáállás, egy életfelfogás, egy érzés és egy ezekből született szüzsé, forgatókönyv. A résztvevők különböző művészeti ágakban dolgoznak, és most egy rövid időre fuzionálják munkájukat és megpróbálnak együtthatni egy jó ízes látványszínház formájában.

Hogy lehet egy egységes darabbá összegyúrni ennyi különböző művészeti ágat? Ez a kísérlet tárgya. Különböző feladatokat gondoltunk ki magunknak, melyeket megpróbálunk összekoordinálni. Úgy kell elképzelni, mint egy novellafüzért; néhány közös kapcsolódási pont van, de mindegyik résztvevő egy külön kis entitást képvisel, melyek szándékaink szerint hatást váltanak ki. Minden különálló kis rész erősíti az egészet. Reméljük, egy egységgé forr össze a konzerv és élő keverés, az élő zene, a tánc, a verbális színészet, az ugráló repülés, a fény. Ez egy konvenciókkal, hagyományokkal szakító koncepció, mely színházban, színpadon nyer formát és közvetít egyfajta gondolkodást a nyitottságról és szabadságról. Ez a baráti kör így próbálja azt mondani: Nyugi, emberek!” (Keszég László).