Fenntartható fejlődésünk egyik alapja az újrahasznosítás. Akárcsak vendéglátónk, mi is bizonyos értelemben újrahasznosítunk. Ennek szellemében tiszteleg egy rendhagyó tárlattal a debreceni NDK (Neue Debreczenische Kunst -Új Debreceni Művészet, -Nehezen Definiálható Közösség) művészcsoport, a budapesti Medence csoport Pipa utcai kiállítóterében.

Az anyag nem vész el csak ARTalakul.

Ez a tény, alkotásainkban is rendre megmutatkozik. A kényszerített kreativitás jegyében, megalakulásunk óta, saját hagyományként, rendszeresen építünk be különböző dolgokat alkotásainkba, legyen az triviális hétköznapi használati tárgy, vagy a hulladékban talált szemét.

Ami mások számára lom, értéktelen kacat, a mi szemünkben érték, transzformációra váró művészeti alapanyag.

Eszköz alkotószellemünk megmozgatására, kreativitás tréner, értelmezésmankó, eszköz újabb, és újabb jelentéstartalom-ösvények felfedezésére, megértésére.

A szemét Szimbólum. A fogyasztás, a -Vedd meg! Használd! Dobd el!- életfelfogás mementója. Jelképe a világ, teljes körű jelenbeli kisajátításának, ezáltal jövőtlenségünknek. Jelképe a kiüresedett kidobott világ képzetének… de…

Mi művészileg hasznosítunk újra, mert…

Az anyag nem vész el csak ARTalakul…

Hátulról támadunk a gyanútlan szemétre, kacatra, ami rezignáltan vár a sanyarú enyészetére. Settenkedve, észrevétlenül konvertáljuk a művészet részévé, az addig csak funkcióval rendelkező jelentéstartalom nélküli tárgyainkat. Szokatlan kontextusok kialakításával adjuk meg a lehetőséget a kacatnak, hogy a művészet köntösét magára öltve értékké váljon, a művészet egyetemes értékein keresztül tovább éljen, fennmaradjon,gazdagítsa, és formálja jövő társadalmait.